Gondolj ma a saját alázatára Isten előtt

De a nő eljött és tisztelgett neki, mondván: "Uram, segíts nekem." Válaszként válaszolt: "Nem tisztességes a gyermekek ételeit elvenni és kutyáknak dobni." Azt mondta: "Kérem, uram, hogy a kutyák is megsemmisítsék a tulajdonosok asztalából eső maradványokat." Máté 15: 25-27

Jézus valóban azt jelentette-e, hogy ennek a nőnek a segítése olyan volt, mint a kutyák számára ételt dobni? Legtöbben nagyon bántalmazták volna Jézus mondását büszkeségünk miatt. De amit mondott, igaz volt, és semmilyen módon sem volt durva. Jézus nyilvánvalóan nem lehet durva. Nyilatkozata azonban a felületes szempontból durva.

Először nézzük meg, mennyire igaz az állítása. Jézus arra kérte Jézust, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a lányát. Alapvetően Jézus azt mondja neki, hogy egyébként nem érdemli meg ezt a kegyelmet. És ez igaz. Isten kegyelmére csak egy kutya érdemel az asztal táplálását, bár ez megdöbbentő módon szól, Jézus így mondja, hogy először megmutassa bűnös és méltó helyzetünk igazságát. És ez a nő veszi.

Másodszor, Jézus kijelentése lehetővé teszi ennek a nőnek, hogy a lehető legnagyobb alázattal és hittel reagáljon. Alázatosságát az a tény mutatja, hogy nem tagadja a párhuzamot az asztalnál étkező kutyával. Inkább alázatosan rámutat arra, hogy a kutyák is megmaradnak. Hú, ez alázat! Valójában biztosak lehetünk abban, hogy Jézus ilyen kissé megalázó módon beszélt vele, mert tudta, mennyire alázatos, és tudta, hogy reagál, ha hagyja, hogy az alázat ragyogjon, hogy megnyilvánulja a hitét. Nem sértette meg méltóságának alázatos igazsága; inkább átölelte a nőt, és Isten bőséges kegyelmét kereste érdektelensége ellenére.

Az alázatnak megvan a lehetősége a hit felszabadítására, a hit pedig felszabadítja Isten irgalmasságát és hatalmát. Végül Jézus mindenkiért szól: "Ó asszonyom, nagy a te hited!" Hite megnyilvánult, és Jézus megragadta a lehetőséget, hogy tisztelje őt az alázatos hit miatt.

Gondolkozzon ma Isten elõtt alázatosan. Hogyan reagáltál volna Önre, ha Jézus így beszélt volna veled? Elég alázatos lett volna-e ahhoz, hogy felismerje érdektelenségét? Ha igen, akkor elegendő hittel lenne-e arra, hogy Isten kegyelmét felhívja az ön méltánytalansága ellenére? Ezek a csodálatos tulajdonságok együtt járnak (alázat és hit), és felszabadítják Isten irgalmasságát!

Uram, méltó vagyok. Segíts nekem látni. Segíts nekem látni, hogy nem érdemlem meg kegyelmedet az életemben. De abban az alázatos igazságban felismerem a kegyelem gazdagságát is, és soha ne féljek irgalmasságért kérni téged. Jézus, hiszek benned.